Mit okoz a hallgatás
A hallgatás nem egyszerűen elfedi a problémákat – napról napra újratermeli azokat
Aki a rendszer mélyén látja a működési zavarokat, gyakran három rossz út közül kénytelen választani:
- 1Hallgat
hogy megőrizze a biztonságát.
A hallgatással elnémul a figyelmeztető hang.
- 2Megszólal
és vállalja a szakmai vagy egzisztenciális következmények kockázatát.
A megtorlás tapasztalatából a kollégák is megtanulják, hogy megszólalni veszélyes lehet.
- 3Távozik
még a nyílt konfliktus előtt felmond, és elhagyja a közszférát.
A csendes távozással pedig az intézmény éppen olyan önálló, felkészült szakembereket veszíthet el, akik képesek lennének megújítani a működését.
Mindhárom út súlyos veszteség.
A szakmai vita helyét lassan az alkalmazkodás, a lojalitás és a problémák elhallgatásának kultúrája foglalja el.
- Ez a félelem szintről szintre torzíthatja a valóságot.
- Mire egy belső jelentés eléri a döntéshozókat, a strukturális probléma elszigetelt egyedi esetté szelídülhet, a kormányzat pedig hiányos vagy megszépített információk alapján próbálhat irányítani.
A versenyszférában a pénzügyi veszteség hamar jelzi, ha hibás a működés.
Az államigazgatásban azonban a következmények gyakran csak később, rosszabb közszolgáltatásokban, elveszített szakemberekben és emberi sorsokban válnak láthatóvá.
A legnagyobb veszély ezért nem csupán az, hogy a rendszer hibásan működik, hanem az, hogy nem látjuk pontosan, hol és milyen súlyos a baj – miközben a csend árát nap mint nap emberek és végső soron az egész ország fizeti meg.
